Egyszer már néztem az Euroligát élőben, 2017-ben. Akkor Bécsbe jöttek a csapatok, túl közel volt a show, hogy kihagyjam. Amint megtudtam, hogy Belgrádba jön az EUWRL, úgy döntöttem, ott leszek, ha törik, ha szakad. Maláj rögbisünkkel kocsiba vágtuk magunkat egy minimál-túrára. Késő éjjel érkeztünk meg pénteken, ahogy megtaláltuk az uszodát, nyugovóra is tértünk – az autóban.
Ha jársz versenyekre, ismerős lehet, milyen kaotikus a reggel, ahogy a játékosok tömörülnek a csapatkapitányok megbeszélésére körül, hogy megtudják, mikor játszanak és ki ellen. Nos, ilyen nem volt. Olajozottan ment minden, az EUWRL stáb és az Orkák is óraműként teszik a dolgukat. Hamarosan a lelátó telni kezdett az első, bemutató mérkőzést játszó gyerekek családtagjaival.
3 nagy képernyőn lehetett követni a játékot, 2 a lelátón volt elhelyezve, csak erre az alkalomra, 1 pedig a sportközpont éttermében.
5,4,3,2,1, Are you ready? Feldübörgött az Euroliga zenéje, és a a zászlót lengető lányok mögött a kikindai fiatalság masírozott be felsorakozni a medence két oldalán. Az az első csapat Szerbiában, és az otthoni uszodájukban nincs (még) műugró medence. Ehhez képest úgy álltak ott mosolyogva, mint ha mi sem lenne természetesebb, mint hogy az Euroligában játszanak, és a német-török utánpótlással versenyképes szintet hoznak. És a meccs élőben ment a YT-on, Davrell-ék kommentárjával! Ez után még megnéztük a Molde vs Triton mérkőzést, és a Polisen vs Flipper félidőnél megléptem a 2 saroknyira lévő piacra bevásárolni narancsból, joghurtból és burekből, főleg, hogy minden fele annyiba került és kétszer volt ízletesebb, mint itthon. Pedig gondolhattam volna, hogy Stojan mindenkinek intéz ebédet az uszodába! Ilyen ez a szerb vendégszeretet…
Dél körül már látszott, hogy aggasztja Stojant valami. Érdeklődtem nála, mire megtudtam, hogy a filterek nem bírják a vizet tisztán tartani. Valóban, a képernyőn is egyre ködösebb lett a kép. Stojan megmozgatott minden szálat, és az EUWRL csapat is összedugta a fejét, hogy megoldják a problémát. A legjobb láthatósággal általában új építésű, beltéri medencék bírnak, főleg ha inox burkolattal bírnak és hideg vízzel. A belgrádi medence a 60-as években épült, csempézett volt és kicsi, nagyon hasonló a prágaihoz. Mindkét uszodánál egybe esik a természetes és a mesterséges fény, tovább csökkentve a láthatóságot, mivel az egy irányból megvilágított részecskék árnyékot vetnek a vízben.
Egy verseny sok csapattal egész más terhelést jelent a szűrőberendezések számára, mint egy meccs, legyen bármilyen hosszú is. Nehéz megmondani előre, alkalmas-e erre egy medence. Érdemes levonni a tanulságot, hogy fontosabb eseményt csak olyan helyszínen szabad megrendezni, ahol a víz minősége versennyel tesztelt és biztosan tiszta marad egy versenynap végére is. A klubok vésztanácskozást tartottak és a forduló folytatása mellett döntöttek, amit üdvözöltem én is. Figyelembe véve, hogy a ligának szüksége volt helyszínre, és az uszodát díjmentesen kapták meg, szerintem Davrell lehetett volna kicsit tapintatosabb a belgrádi riportjában.
Végül a köztéma nem a csapatok teljesítménye lett. Még csak nem is a rossz láthatóság. A magassarkú lett kiemelve. Egy petíció egy hét alatt több, mint 300 aláírást gyűjtve kérte az Euroliga mentesítését a nőket lealacsonyító módon bemutató, átszexualizált elemektől. Akkora figyelmet kapott a hétvége, hogy végül én is megosztom szerény véleményemet.
Mert ha ott vagy a helyszínen, feltűnhet, hogy ezek fiatal és csinok lányok. Ahogy másnak meg az tűnhet fel, hogy a versenyzők kisportoltak vagy jóképűek. De ha egy kicsit is az UWR érdekel, máris akadnak még figyelemreméltóbb dolgok is. Akár, hogy mennyire profin végzik a dolguk ezek a lányok, ami kicsit több mindent takar, mint a zászlólengetést. És a stáb és a versenyzők is profin viselkednek velük. És van valami, ami a képernyőn kevésbé jön át. A játékosok és a bírók bemutatása után zászlót cserélnek a csapatok, valójában ez az ceremónia csúcspontja, minden esetben ütemesre vált a taps ilyenkor, hasonlóan, mint amikor a színészeket tapsolják meg a színpadon.
Davrell az esetet feldolgozva megszólaltatta az érintett lányokat is, ami talán a legjobb megközelítése volt a témának. Az derült ki, ők nem érezték magukat tárgyiasítva. De a kialakult helyzet ellenszenves lehet számukra.
Davrell idézetét idézve:
“O. és a gyártás végző vállalkozás más tagjai arra is utaltak, hogy a közönség ingyen kapja a műsort, és ehhez képest elégedetlen.
-Szomorú, hogy ehhez képest mennyi segítséget kapunk….”
Sokszor nagyon eltérő kulturális közegből érkezünk, ezekre a kérdésekre nincs tökéletes válasz. Nagyszerű, hogy a közösségünk érzékeny ezekre a témákra, de a reakció nem volt arányos az azt kiváltó okkal. Lehetnénk kicsit érzékenyebbek egymásra, hogy nemes céljainkat kevesebb járulékos kár okozásával érjük el. Személy szerint egyetértek a petíció céljaival, de nem írtam alá. Biztos vannak jobb megoldások a mérkőzések megnyitóira, de még senki nem vette a fáradtságot, hogy mutasson ilyet. Tiszteletlenséget sem láttam, csak profizmust, szóval remélem, kialakul egy konszenzus azokkal, akik úgy érzik, nem megfelelően reprezentálja őket és sportjukat az EUWRL, és ezen viták nyomán vagy születik egy mindenki számára szimpatikus “imidzs” – vagy egy női liga.
Több empátiának is örülnék. Annyi minden adna okot felzúdulásra, aztán rendre azokat piszkáljuk, akik a legtöbbet teszik a közösségért. Ez szinte természetes, mégis, ha újra és újra emlékeztetjük magunkat ezekre, talán többre jutunk együtt.
