Fél éve írtam az Új Hullám indulásáról, aztán kuss lett, párszor földbe is állt volna a project, ha közben nem születik meg A csapat, így, nagy A-val… Ez már nem rajtam múlott, sőt… Egy száraz beszámoló helyett fogadjátok szeretettel az alábbi zenés vízi balettet és a hozzáfűzött kommentárt.

Elég sokat tudok a rögbicsapatokról, de arról, hogy mit csinál egy edző, valójában lövésem sem volt – valamit, amire nekem is szükségem lenne, illetve valamit, amit nekem is csinálnom kellene.
Mitől csapat egy csapat? Mert a játékosok fele történetesen ugyanabba a kosárba vágná bele a labdát?
Miért vedd komolyan a játékot? Ha jó vagy, nincs szponzorautó, TAO helyett te fizetsz.
Hogy mit kapsz ezért cserébe – és itt nem úszástudásra vagy állóképességre gondolok, ha a kockás has érdekel, GOTO Norbi – azt egyedül te tudod megmondani, és neked kell mérlegelni, hogy ez megéri-e, vagy mégis inkább fociznál.
Lesz-e ebből bármi is?
Ehhez hasonló kérdéseket nem csak kaptam, de magamnak is feltettem, és nem igazán tudtam, hogyan kellene megválaszolnom őket. Ez a tudást ellesni sem tudod, pár klubot leszámítva, amik a hőskorszakban kezdték a játékot, vagy nagy, ernyőszerű sportegyesületek tagszervezetei, mindenhol egyaránt hiányoznak a sportágspecifikus és az általános ismeretek is a sport-managementet illetően.
Beleolvastam az edzőképzések tananyagaiba, és elsírtam magam. A legközelebbi rokon a póló lenne, de hiába vízilabda mindkettő, nem csak a társadalmi beágyazottságukban van óriási különbség, de a kultúrájukban is. Pedig a póló maga is kicsit elitista, niche sportág, gondoljunk csak a SONY zseniális Spidermanjának alternatív valóságában az NFL plakátok helyét elfoglaló water polo óriásplakátokra.
A hasonlóság ellenére hiba lenne a két sportágat ugyanúgy kezelni, hiszen a rögbinek nem csak egyedi jellege, de saját identitása is van, pont a fejlődéstörténetéből adódóan. Érték ez, amivel, ha tisztában vagy, sanszos, hogy nem neked kell majd keresni a motivációt a játékhoz, hanem te motiválod majd a többieket. 

De nyár végén még mit sem tudtam, mi lesz. A másik csapat által összeállított válogatott nem csak beterelte a lélek plázájában az álmok egyre kisebb boxba költöztetett porcelánboltjába a Saturn&ElectroWorld utolsó árukészletére gyúró kedvesvásárlóinkat, de az Egészséges Önbizalom Zrt. biztonsági őrét is nyugdíjba küldte, ha modernizálhatom ezt a hasonlatot.
A VB-s szereplésünkre mégis csak drukkolni tudtam nekik, volt olyan meccs, amit mobilról néztem végig,  ha épp nem tudtam képernyőn követni az eseményeket. Némileg frusztrált, hogy úgy éreztem, lehetett volna több is ebben az alkalomban, nem csak összeszokottabb csapattal, de az adott csapatbeosztásban is lett volna még kraft. Igaz, ekkor én épp feladni készültem egy csapat összerakását…   
A lendület fogyott, az utólag egyértelműen túl sűrű – heti 4 –  edzésalkalmak is megfogyatkoztak.  Szerencse, hogy nem dobtam be a törülközőt, mire a csapat megtalált, óriási pacsi nekik ezért!

A mag 2 család, az egyik az ország legtapasztaltabb triója, a duó viszont -hoppá- újonc. Mikor a fiatalok elleni meccsre készültünk, életemben először taktikát alkottam, bár ezt csak utólag mertem bevallani magamnak. Mert nézem a videót, és ott van, küldjük és működik! Pedig semmi egyéb nem lett kitalálva, mint a játékosokhoz és a csapatdinamikájukhoz szabott pozíciók és cserék. Mint két kerék, amik szinte maguktól forognak, csak össze kell hangolni őket? 
És ebbe a rendszerbe illeszkednek a következő fogaskerekek, új tehetségek, leigazolások és nagy visszatérések. Összeraksz még két kereket, és kitalálod a kerékcsere logisztikáját. Tisztára Forma-1… Pontosabban kerékpár, mert a pályán, maradva a példánál, 2 6 küllős kerék forog csapatonként, ahol a küllőpárok felváltva vannak terhelve. Ja, és közben fűzz versenykereket, edzőkereket, utánpótlás-kereket, rekreációs kereket, meg jönnek az emberek az egyedi igényekkel, hogy úszó kereket szeretnének, búvárkodó kereket szeretnének, szeretnék, ha a kölök-kerék végre találna egy helyet, ahol megmarad, stb.

Biztos sokan ismeritek ezt az érzést, olyan lett a rögbi, mint egy lány. Akkor is ott kell legyek, ha fáradt vagyok, nyűgös vagyok, nincs kedvem, stb. Cserébe segít jobban hasonlítani arra, aki lenni szeretnék, ahelyett, aki vagyok. És néha, ha ez épp nem megy, és nem vagyok jóban magammal vagy a világgal, segít eltűnni a hatalmas víztömegben, feloldódni a játékban. Már a Hajós is mint ha mindenen kívül létezne a Margitszigeten, valahol Pest és Buda között. Lehetne egy dunai úszóstrand, de az uszodát a névadója egy rendkívül masszív vasbeton téglatestnek tervezte, aminek klinkertégla burkolatát egyszerű, de hangsúlyos rizalitok és pillérek tagolják. Ezeket a teraszok korlátjai egészítik ki az épületet körbevevő abroncsokká. Ha úszóstrand lett volna, talán most bontanák Szőke Duna néven. Az, hogy az uszoda 90 évvel építése után is otthona lehet megannyi vízisportnak, valószínűleg megálmodójának, a magyar delfinnek is köszönhető. Bent a mi edzésidőnkben már nincsenek tömegek, de a vízbe bukva végképp kizáródik a világ.

A felszín alatt a víz morajlását-zúgását leszámítva csend van, bár nem igaz a graziak trikójára írt alienes mottó, hogy a víz alatt senki sem hallja a sikolyodat. Hallatszana, de ebben a sportban ritkák a sérülések, bármennyire is mást szoktak feltételezni az emberek. 10 év alatt talán kétszer, ha hallottam üvöltést játék közben, mindkétszer cseh versenyen marcangoltak szét valami gyanútlan elsőbálozót a vérmedvék szerintem. Rendben, benne van a nevében, hogy rögbi, de a játék semi-contact és a szabályok elég lazán vannak megfogalmazva – a veszélyes/erőszakos magatartás tilos, a fair play előírt. Egészen más a tempó és a stílus egy edzésen, ahol tételezzük fel, hogy nem zúzod le aput és anyut meg fordítva, mint az Euroligában, ahol arról ment a vita, hogy játszhat-e egyáltalán nő. Hála az égnek igen, bár a skandinávok kis medencéi miatt a tipikus alkat a sportág elit ligájában nem a nálunk nyerő 2 méteres úszó, hanem a 200 kilós hegyomlás, lehet, eleve súlykategóriákat kéne kiírni.
 Újfajta vízilabda – így még lenne is rá érdeklődés, ha hirdetve lenne.
Ahhoz viszont 3 dolog kell Montecuccoli Rajmundja szerint:
1. pénz
2. felszerelés/pénz – de ha tudsz betét nélküli, jó trisuit-ot, masszív búvármaszkot vagy tartós pólós sapkát, szívesen teszteljük neked! 
 3. fix edzésalkalmak – a vízfelület szűk keresztmetszet

De nem szeretném hosszú lére engedni, a statok szerint mindig rengeteg ember van, aki itt találkozik először azzal, hogy létezik ilyen sport egyáltalán, ahhoz képest pedig borzalmasan hosszú ez a blogposzt, és a videó is, 6 perc. Ha először nézel vízirögbit, biztos nehéz lesz követni, hogy mi történik. Sötétbe és világosba öltözött játékosok próbálnak bedobni egy labdát egy kosárba, és megakadályozni, hogy az ellenfél gólt dobjon az ő kapujukba. A kaput megfogni nem szabad, és csak azt lehet támadni, akinél a labda van. Azaz, ha elfogy a levegőd, miközben támadnak, elengeded a labdát és feljössz a felszínre. A lényeg kb. ennyi, a többit lásd a videóban, meg az uwr.zone oldalon. Az első “meccs” eredménye 9:2 lett, de ez már tényleg csak FYI. Ja, és az Új Hullám javára.