Mi teszi a jó edzőt?

Hiába keresnénk irodalmát a víz alatti rögbi edzéseknek, a legtöbb klub próba-szerencse alapon alakítja ki az edzéstervét, és a többi csapattól próbálja ellesni a különböző módszereket. Új egyesületek számára hasznos lehet ez a vázlat, ha gyorsabban szeretnének fejlődni. 

Az UWR jó úszástudást, fizikumot és állóképességet igényel.
Ez az edzésterv feltételezi, hogy a játékosok már megfelelő vízbiztonsággal rendelkeznek. Ha ez nincs így, az első a gyorsúszás és a delfinúszás elsajátítása legyen.

Medencéhez jutni se nem könnyű, se nem olcsó, így ésszerű egyénileg vagy együtt tornatermi edzést végezni, hogy a vízben a vízirögbi-specifikus feladatokra lehessen koncentrálni.  

Az edzők központi szerepet töltenek be a csapatokban, és előnyös, ha nem foglalkoznak más feladatokkal. Tehát ne a klub vezetője legyen az edző, és lehetőleg ne is egy játékos. A szerepeket az esetlegesen ellentétes érdekek miatt nehéz összeegyeztetni. Mégis, a legtöbb edző egyben játékos is, mivel hiányzik a hivatalos képzések anyagából hiányzik a víz alatti rögbi, és csupán a sportolók rendelkeznek a szükséges tudással. De fontos észben tartani, hogy egy edző-játékos sosem tudja úgy átlátni a játékot és instruálni a társait, mint a parton lévők trénerek.

Az edzők kiválasztásánál a pszichológiai faktoroknak nagy szerepe van. El kell fogadják a játékosok a személyét, és képesnek kell lennie nem csak megtervezni egy edzést, de le is vezetni azt. Szintén az edző feladata, hogy fenntartsa a játékosok motivációját és a csapatszellemet. A csapat érdeke ugyanakkor, hogy az erős csapatszellem ne váljon a vezetőt vakon követő csordaszellemmé.  A csoportgondolkodás elkerülhetetlen, az edzőnek figyelnie kell arra, hogy ezt a megfelelő ösvényen tartsa. Barabási Albert-László “kollektív intelligenciának” hívja ezt, és sokkal jobban függ az  az érzelmi intelligenciától és az egyenes, tudatos kommunikációtól , mint a csapat tagjainak összesített IQ pontjaitól. A csoportgondolkodásra támaszkodva egy vezető felemelhet vagy felőrölhet egy csapatot, és mindig csak utólag látszik az eredmény, mivel a csordaszellem hajlamos elnyomni a kritikát. 

Egy jó edzés nagyon hatékony. Az elejétől a végig viszi a játékosokat a flow. Amíg nem próbálsz ki egy jól szervezett alkalmat, nem is tudod, mennyi idő megy el a beöltözzésel és a tanakodással. A feladatokat az edzés előtt kell elmagyarázni és minél több mindent rutinná kell tenni, hogy ezek ne az effektív munkától vegyék el az időt. Az ismétlődő feladatok a játékosok fejlődését is mérhetővé és összehasonlíthatóvá teszi.

Még valami a konkrét edzésfeladatok előtt: az edzőknek a biztonságra is figyelni kell, és felkészülni a balesetekre, amennyire ez lehetséges. Anatómiai és fiziológiai alapismeretekre egyébként is szükség van.

Amíg az UWR nem része az edzésképzéseknek és azok, akik vállalják ezt a feladatkört, fizetést sem kapnak, nem érdemes ugyanazokat az elvárásokat támasztani feléjük, mint a hivatásos edzők felé. A sein és sollen világa közti hatalmas eltérés mutatja, mely területeken kell még dolgozni. 

Ez az edzésterv 3 részből áll. Az első a bemelegítés és az UWR-specifikus úszásedzés, ezt követi a játéktechnika, majd maga a játék.

Úszásfeladatok

A bemelegítés és nyújtás a parton segít megelőzni a sérüléseket. Néhány hossz gyorsúszás után érdemes azt variálni a tipikus gyakorlatokkal, mint csak kar vagy csak láb. Legjobb olyan feladatokat választani, amiket csak együtt és/vagy műugróban lehet végezni.

A felszíni úszás után egy vonalban haladva csináljunk csíkozást, minden sávhoz lemerülve, ez felkészíti a légzésünket arra, ami ez után következik. Együtt csinálva a kezdők látják a tempót, amihez fel kell zárkózniuk, ezeknél az első, rávezető feladatoknál mindenképpen várják be egymást a játékosok, és egyszerre induljanak.

A kezdőknek gyakran meg kell állni a merüléshez. Érdemes gyakorolni az úszásból leborítást külön is.

Segíti a fejlődést, ha egy kis versenyszellemet is csempészünk az edzésbe. Ha ehhez csoportokat alakítasz ki, nem lesz gond azzal, hogy elférnek-e a játékosok a medencében. Ha pl. 20 főt beosztasz 5-ösével 4 sorba, bármilyen távon tudnak versenyezni anélkül, hogy egymásba csapnának vagy rúgnának, miközben gyakorolják a gyors váltást is a ki- és beugrással.

Rendszeresen versenyeztetve a játékosokat jó visszajelzést kapunk a fejlődésükről. Ennek az egyik módja, ha azt mérjük, adott távot mennyi idő alatt úsznak le. A hosszabb távok jobban mutatják a játékosok közti különbséget, de a felmérés időtartamát is növeli. A másik lehetőség, hogy az idő fix, és azt mérjük, mekkora távot tesznek meg ez alatt a játékosok… függőlegesen. Ezt egyszerre is csinálhatja mindenki, a játékosok számától függetlenül, és a feladat végén elég egy számot megadniuk, hányszor tudták megérinteni a medence alját adott időtartam alatt. Ez talán még jobban mutatja az erőnlétben lévő különbségeket, ha több (4-5) percet szánunk erre a felmérésre, nagy szórás lesz az eredményekben. Az állóképességet és a tüdőkapacitást is megbízhatóbban fejleszti, mint ha minél hosszabb távokat úszunk egy levegővel. Végül is, az UWR nem arról szól, ki tudja tovább visszatartani a lélegztetét, hanem hogy ki tud a megfelelő időben a víz alatt lenni védekezéshez vagy támadáshoz. Biztonságosabb is, ha a belső nyugalom fenntartására és a pulzus alacsonyan tartására teszed a hangsúlyt, nem arra, hogy a játékosok elnyomják a légzési reflexüket.  

Tartsd észben, nem úszóversenyekre kell felkészülni, hanem vízirögbire.
Ha van elég labda, nyugodtan nyomj egyet mindenki kezébe, így a labdatartás ösztönös lesz a legáramvonalasabb pózokban is.

A másik, hogy nem szól semmi amellett, hogy csak egyenes vonalban ússzunk. Ehelyett, alakíts ki kacskaringós pályát karikákból, lehet benne éles kanyar fel, le, jobbra, balra, csak legyen egyértelmű mindenki számára, merre kell menni. Ezen felül úsztasd a játékosokat az oldalukon és hátukon is. A legbiztosabban eljuttatni a labdát az ellenfél kapujához a medence alján, háton úszva lehet.

A labdás gyakorlatok előtt betehetsz néhány szórakoztató feladatot is, mint egymás áttolása párosával, a másikat a lábánál tolva, vagy folyamatos forgásban úszás a test tengelye körül, stb. 

Játéktechnika

A játéktechnikához a labdakezelés és a helyezkedés tartozik.

A labdakezelés részei a passzolás, szerelés és a gólszerzés. 

Alkossatok egy nagy kört előbb a felszínen, majd a medence alján passzolgatva. Ha egy játékos nem ér le időben, kiesik, amíg csak 2-3 fő nem marad a körben. Ha sok játékos van, vagy ez a feladat már nem jelent kihívást, tegyél több labdát a körforgásba.

Párosával ússzatok hosszokat, adott számú passzt végrehajtva közben. Ezeknek a hosszoknak sem feltétlen kell egyenes vonalnak lennie. Még jobb, ha a párok nem oldalirányban passzolgatnak, hanem valaki a felszínen úszva passzol lefelé a párjának, majd cserélnek, és az első kapja lent a labdát.  

A labdaszerzést szintén 1:1-ben érdemes gyakorolni. Ha van elég labda, ezt lehet egyszerre is végezni. A vízben két sorban felsorakozva mindig az egyik oldal támad, a másik oldal védekezik, 10-20 másodperc után pedig az emberek lánctalpszerűen rotálódnak, amíg mindenki nem támadt és védekezett mindenki ellen.

Bíztasd a védőket, hogy ne szorítsák be mindig a labdát a hónuk alá, hanem próbálják szabadon tartani azt és cselezni, hogy passzolni is tudjanak. Ellenkező esetben garantált a tülekedés a felszínen.

Az egyes gyakorlatoknál ne félj páratlan számú csoportokat kialakítani. 

A macska-egér játék egyszerre fejleszti a passzolást és a szerelést. 

Figyelj arra, hogy minél több fő végez egy feladatot, annál kevésbé kontrollált lesz a szerelés. Nehezebb tanulás, könnyebb sérülés.

A büntetőzésre nem kell noszogatni senkit, mivel az egyik legizgalmasabb gyakorlat. De a meccseken ritkák az 1 vs 1 helyzetek a kapunál. Hacsak nem kifejezetten a 45 másodperces büntetők gyakorlása a cél, jobb, ha a játékosoknak rövid idő és csak egy lehetőség áll rendelkezésre a góldobásra, annál erőteljesebben és gyorsabban fognak próbálkozni. A gólhoz ismerjék a játékosok a letámasztás jelentőségét, és a kapus megemelésének biztonságos módjait.

Ha sok a kezdő, érdemesebb ellenállás nélkül gyakorolni, hogy elsőnek a helyes mozdulatsor meglegyen.

A helyezkedés inkább a taktika része, de egyes elveket érdemes a gyakorlatok során is tudatosítani és követni. Kapura támadást és védekezést egyszerre max. 3-3 játékos gyakoroljon, lehetőség szerint a felszínről induljanak és kevés idő álljon a rendelkezésükre. A támadóknak gyorsan kell gólt rakni, a védőknek gyorsan kell pozícióba kerülni.
A kapusok gyakorolják a váltást külön is.
Ha kísérletezel a játékosok különböző távolságból indításával, a támadók felmérhetik, mikor érdemesebb a labdásra menniük, és mikor jobb, ha beszállnak a védekezésbe a kapu előtt. 
Általában véve a játékosok a labda alatt legyenek a passzokhoz, a támadó és a kapu között a védekezéshez, és a cseresávval ellentétes oldalon a támadáshoz, valamint egymáshoz közel minden esetben. Legyenek képben a többi játékos helyzetével, különösen figyelve a váltótársaikra.   

Számtalan módon lehet variálni a feladatokat, de próbáld nem túlbonyolítani az edzést. Csak azért, mert lehet pl. az egyik kezedben egy banánt fogva végezni egy gyakorlatot, nem biztos, hogy érdemes is. Idővel ráérzel, mik azok, amik a meccseken is igényelt képességeket fejlesztik.  

Játék

Az utolsó harmad.
Ha a csapat többé-kevésbé állandó felállásban játszik edzéseken, az lerövidíti a felkészülési időt, de nincs lehetőség gyakorolni különböző taktikákat. Jobb, ha egy edző maga osztcsapatot vagy kijelöl két kapitányt a felváltva választásra, csak figyelni kell rá, hogy ne menjen el túl sok idő az öltözéssel.
Az edzés során az edző legyen bíró is. Vannak csapatok,  melyek versenyen lepődnek meg, milyen gyakran fújják be és szankcionálják őket. Ez rendszerint akkor történik, ha az edzéseiken hozzászoknak a kisebb szabálytalanságokhoz, mivel bíró hiányában egy folyamatos előnyszabály van érvényben… Ezen kívül nem lesz rutinjuk, mit kell tenniük olyan szituációkban, mint pl. szabaddobás vagy bírói labda. 

Figyelj a biztonságra és a játékosokat is késztesd erre ( ne rajtoljanak pl. egymás arcáról )! Van, aki technikként a rugdosást is tanítja, különösen lányoknak szokták ajánlani ezt a védekezést. Úgy gondolom, a gyorsan közeledő támadó arcára irányzott rúgás nem eshetne más megítélés alá, mint az arcra irányzott ütés, hasonlóan könnyen okoz sérülést. Amire szintén érdemes ügyelni, hogy szerelésnél minél egyértelműbben a vállon ragadják meg egymást a játékosok, hogy az véletlen se tűnjön fojtásnak. A meccsek egyébként is elég kemények, mindenki számára jobb tiszta technikákat begyakorolni.

Az edző az a személy, aki legjobban át tudja látni a csapat játékát. Megfigyelései az egyes játékosok képességeiről és a csapat dinamikájáról képezik olyan taktika alkotásának az alapjait, amely passzol a csapathoz. 

Egy utolsó tipp: könnyebb a dolgod, ha barátságos és jó hangulat van az edzéseken!