Nem elég a víz alatti rögbi taktikáit és edzésmódszereit ismerniük az edzőknek, rengeteg egyébbel kell szinte artistaként zsonglőrködniük, hogy egy klub beinduljon.
„Az első percben gólt kell rakjunk” – mondta az egyik, sok beugróval rendelkező csapat edzője Gothenburgban, ahogy a Felix Kupa egyik mérkőzése előtt gyülekeztek. „Ha elveszítjük, menjetek rá a labdára azonnal. Visszaúszás helyett állítsátok meg őket ott, ahol vagytok. Ne engedjétek őket fel. Ha mégis elérik a kaput, hát így jártunk. Aki épp ott van, majd megteszi, amit tud, hogy megállítsa őket. Ne feledjétek, a legfontosabb, hogy az első gólt mi rakjuk.”
A helyszín egy 5m mély medence volt ( Egy medencében labdázva a játék nehézsége és durvasága így aránylik a medence mélységéhez:
1m – I’m too young to die.
2m – Hey, not too rough.
3m – Ultra-violence.
4m – Killing me softly [sweet spot]
5m – Nightmare! – a ford. ) és az edzőnek mégsem volt terve az első 60 másodpercen túlra. Fura volt, de volt benne logika.
A csapat – játékosok tarka egyvelege mindenféle országból – az interneten szerveződött. Megvették a jegyeiket Svédországba, és összedobták a nevezési díjat. Részt akartak venni a kupán, minél jobb helyezést elérve. Természetesen egy kis idő volt összerázkódni, de a torna vége felé haladva már a ranglista tetejét célozták.
Amikor épp összegyűltek, a legnagyobb kihívással néztek szemben: egy erős, komplett csapattal. Ők maguk kemény legényeknek számítottak, de a falon vezetett eredmények alapján ez a másik csapat szintén erősnek mutatkozott. Ennek ellenére, a kezdés után meglepte őket az összefércelt csapat. A villámgólos taktika működése megerősítette őket. A másik csapat azt gondolta, végig az ellenőrzése alatt lesz a meccs. Mellé. A jött-mentek széles mosollyal emelkedtek ki a vízből. Nem emlékszem már a mérkőzés végeredményére, csak arra, milyen vidámak voltak.
Az edzőnek nem volt nagyon módja a csapat összekovácsolására, mégis sikerült hatást elérni. Ahelyett, hogy egyesével kiosztotta volna a feladataikat, azt kérte a játékosoktól, adjanak bele mindent és általánosabb célt fogalmazott meg. Egyszerűen előnyt kovácsolt a kedvezőtlen helyzetből is azzal, hogy lehetőségeket látott kényszerűségek helyett.
Nyomás alatt szokásunk átadni másnak a kormányt. Ha szerencsénk van, a megfelelő személynek. A sikerhez egy edzőnek versenyhelyzetben is jó vezetőnek kell lennie, támaszkodva a pszichológiára. Ez a hétvége jó lecke volt erre.
Tudatos építkezés vagy kényszerű kompromisszumok
A profi sportban a klubok vezetősége edzőkre bízza a csapat fejlődését. A játékosokat is tantermi oktatást kapnak. A tehetségeket figyelik és felkarolják. A tulajdonosok sztárokat vesznek, hogy erősítsék klubjaikat. Az edzők szakosodnak területekre. Ehhez képest, jó lenne, ha a víz alatti rögbi csapatoknak lenne legalább egy edzője a parton és egy a vízben. Általában még a legjobb csapatoknak is csak játékos edzőjük van, akiknek nincs módjuk külső szemlélőként átlátni a játékot.
Talán Tarkan Laleli Ege klubján kívül nincs is igazán csapat, amelyiknek lenne kerete professzionális managementre. Szerencsére azért akadnak edzők, akik hosszú távra terveznek, a megfizetetlen munka ellenére. Az Euroliga nem létezne, ha nem lennének emberek, akik a távlati célokat nézik. Akkaren és Bécs nem maradt a ligában, mivel nem volt edző, aki a megfelelő lelkesedést és elhivatottságot fenn tudta tartani. A profi szintet tartani önerőből nehéz.
Vannak országok, ahol a válogatott edzője elkerülhetetlenül elveszti pártatlanságát és saját klubja szolgálójává válik, mivel nem fog játékosokat választani, akiket alig lát. Sok játékos külföldre utazik, hogy fejlődhessen. Az egyik leghíresebb példája ennek Samuel José Gaviria, a kolumbiai Orca játékosa, aki a norvég Moldéban játszott, amíg Angliában élt.
Gaviria eldöntötte, hogy mindent megtanul a rögbiről, amit csak a norvég klub tud. Állítólag az első edzésén a Molde edzője kidobta a medellini játékos Stratosát és egy kompozit WaterWayt nyomott a kezébe. Gaviria már akkor nagyon gyors volt, de a Molde mottója az volt, hogy hozza ki a maximumot magából.
Persze, vannak ügyes síelők, akik imádják a norvég retro fa léceket, de senki nem tudna bennük VB-t vagy Olimpiát nyerni velük. Graviria hazavitte az uszonyokat Kolumbiába is, és a márka forgalmazójává vált. Ez nem csak egy üzleti húzás, de edzőként hozott döntés is. Bár az importált kompozit uszonyok nem olcsók Dél-Amerikában, a legtöbb elit játékos nélkülözhetetlennek találja őket.
Eltérő ambíciók
Természetesen az egyes edzők eltérő célokkal rendelkeznek. Van, aki rekreációs sportolók számára nyújt szórakoztató edzéslehetőséget. Van, aki egy már kiforrott csapat szintjét szeretné profira emelni. Van, aki utánpótlást nevel. Mások OB-t szeretnének nyerni. Megint mások annak örülnének, ha összejönne elég játékos, hogy meginduljanak az edzések. Gaviria tudja, mit akar. Hogy az Orca egyszerre legyen Bajnokok Kupája győztes, ahogy Kolumbia elnyeri a világbajnoki címet.
A gyorsaság, az ügyesség és az állóképesség is elvárt a kolumbiaiaknál, de Gaviria nem csak a fizikai felkészülésre figyel.
„Megnyerni az első aranyat nem több, mint először hinni magunkban és a képességeinkben.”
Különbözik-e sokban Gaviria és a Felix Kupán hallott edző hozzáállása a kihívásokhoz?
A legmagasabb elvárások
A Molde edzőjének, Øyvind Nyhus-nak van egy legendás mondása az akadályok leküzdéséről:
„Ha nincs elég pénzed, add el a házad. Ha a munkád miatt nem tudsz edzeni, válts munkát. Ha a feleséged vagy a barátnőd panaszkodik, hogy túl sokat rögbizel, ideje új asszony után nézni…”
Többlet és hiány
Újra és újra megkeresnek hoki klubok, akiknek szükségük lenne valakire, aki oktatja nekik a rögbit, de igazán senki sem vállalkozik erre. Hiába akad egy-egy városban akár 5-6 veterán, ha pont nincs elég játékos edzésekhez.
Néhány hónapja Dél-Afrika jelezte, hogy a válogatottjuknak szüksége lenne egy edzőre, hogy felkészülhessenek Grazra. Azt hiszem, még a repjegyre is összedobták volna a pénzt, de senki sem küldött nekik egy CV-t.
Eredetileg megjelent Davrell Tien (UW-Rugby.org) oldalán.
