2005-ben gondoltam rá először, mi lenne, ha csinálnánk egy vízirögbi tornát, az első nagy versenyélményem, a helsinki EB-t követően. Az Euroligára, mint névre, gondolni sem mertünk volna akkoriban. Viktor Krylov és én 18 évesek voltunk, és egy olyan csapatban játszottunk, amelyik minden meccsét elvesztette és egy gólt sem szerzett, így ha lett is volna egy mesteri tervünk egy új liga létrehozására, akkor sem lett volna senki, aki hallgatott volna ránk és játszott volna ebben a bajnokságban. A nagy nemzetközi tornák színvonala a mélyben volt és a hozzáállás sem volt megfelelő a sportág magasabb szintre emeléséhez.

Utánpótlás csapatunk 3 EB győzelmet is szerzett (2007, 2008, 2009), lényegében ugyanazzal a felállással, amivel a felnőtt mezőnyben is indultunk később. Nem volt kérdés, hogy a fiatalok csapatai között magas volt a presztízsünk, voltak, akik talán nem kedveltek minket, de a többszörös bajnokoknak megadták a tiszteletet. 2008-ban először tárgyaltunk Iverrel egy vízirögbi liga megalkotásáról (Iver Bjornerem, norvég utánpótlás válogatott kapitány 2006-ban és 2007-ben, a norvég válogatott edzője 2008-ban, 2011-ben világbajnok). Elképzeléseinket pozitívan fogadta, és nyilvánvaló volt, hogy egy rugóra jár az agyunk. Azonban az ekkor még folyamatosan az első helyért küzdő norvég válogatott oszlopos tagjának számító Ivernek sem volt igazán lehetősége népszerűsíteni elképzeléseinket.

2010 augusztusában hunyt el barátunk, a 2008-as aranycsapat kapitánya, Nikita Semenov. Akkoriban a rögbire gondolni is elviselhetetlen veszteséget idézett fel, de erőt vettünk magunkon, és szeptemberben megtartottuk a Semenov Kupa első mérkőzését a két legerősebb orosz csapattal, a Bettával (Moszkva) és az Aquanavttal (Tula). A bajnokság tervezése 2010. december 12-én ért véget. Ekkorra egyértelmű volt, hogy a Semenov Kupa, bár nem váltotta valóra összes álmunkat, de volt olyan jó, mint a nemzetközi versenyek, amiket láttunk. 2011-ben indult az igazi munka a ligával, lassan, mivel menet közben a klub financiális és szervezési problémáival is foglalkoznunk kellett. 2011 novemberre már voltak időpontjaink a fordulókhoz és csapatok a játékhoz, ekkor ugrott be az Euroliga név. Kb. minden készen állt az induláshoz, épp csak a finanszírozást kellett megoldani. Kockáztattunk, és átadtuk a tervezetet annak a 6 csapatnak, akiket az Euroligában szerettünk volna látni: 

Molde (norvég) Malmo (svéd) PI (dán) Bamberg (német) Hameenlinna (finn) és a mi csapatunk, Betta (orosz). 

Ez 2011 november 26-án volt, Berlinben, azaz a Bajnokok Kupáján. Abban a pillanatban nagyot mentünk, megvertük az általában vezető Malmöt és a halálcsoportból felkerültünk a középdöntőkig. Végül a 4. helyet hoztuk el Berlinben, és fiatal, ígéretes csapatból az európai dobogókra esélyes csapattá minősültünk át. 

Aztán megindultak a kérdések, ötletek a csapatoktól, és blöfföltünk, azt mondtuk, az Euroliga minndenképp történik, mivel a Hameenlinna és a Betta már megállapodott a játékról. A jelentkezési határidő 2012 május volt. A svédek léptek először, még 11 decemberben, és a kérdéseik alapján egyértelmű volt, a srácok komolyan vették a dolgot. Januárban a www.euwrl.com oldal is regisztrálva lett. Májusra regisztrált Molde, Malmo, Hameenlinna és a Betta. A naptár készen állt a helyszínekkel és a fordulókkal. Helyére került a pénzügyi rész is, a nevezési díj fedezte a medencebérletet és a közvetítést. Jóvá lett hagyva és elindult a liga menedzsmentje is. Négy menedzser, csapatonként egy, egyenlő jogokkal. Júniusban levelet kaptunk a dán Flippertől, hogy vegyük be őket is. A négy menedzser egybehangzó igennel szavazott amellett, hogy immár 5 csapat induljon az Euroligában. 

Minden gyanúsan jól ment. Miután 11 novemberben prezentáltuk a ligát, nem gondoltuk, hogy 2012-ben már meg is tartjuk az első fordulót. Aztán be is ütött a krach, amitől tartottam. Nyár végén, kicsivel egy hónappal az indulás előtt, a finn csapat visszamondta az indulást. Végül is,  4 csapat is tud versenyezni 5 helyett… De az első forduló pont Finnországban lett volna! Próbáltunk Koppenhágába átszervezni, de a Flipper nem tudott ilyen gyorsan medencét szerezni. Mi viszont egy évtizeden át jártunk a finnekhez versenyezni, és jól ismertük az országot. De a megállapodásnak volt egy olyan kellemetlen kikötése is, hogy a medencebérletet a forduló rendezője fizeti. Így lett a finn forduló házigazdája az orosz Betta. Próbálkoztunk a legolcsóbb, tamperei uszodánál, de az már foglalt volt a kívánt dátumon. A végén a legdrágább helyszínen kötöttünk ki, a hameenlinnai uszodánál. Ez kb. két hetet vett el és a többi csapat láthatóan ideges volt, a norvégok javasolták, hogy halasszuk az indulást jövőre. De sikerült meggyőznünk mindenkit, hogy kezdenünk kell, most. 

2012 október 6-án a finn Hameenlinna városban megtartottuk az Euroliga első fordulóját. És a medence mellett ott állt a fődíj – a Semenov Kupa.  

Írta Anton Churzin 2013-ban.